Interjú Zsivóczky Gyulával, a Dorogi FC szakmai igazgatójával
Zsivóczky Gyula személyében egy tapasztalt játékost és edzőt köszönthetünk, aki a Dorogi FC felnőtt csapatának új szakmai vezetője. Az eddigi tapasztalatairól beszélgettünk vele a Buzánszky Jenő Labdarúgó Stadionban.
A Dorogi FC az első olyan klub, ahol a szakmai igazgatóság mellett nem látsz el edzői feladatokat. Hogy érzed magad ebben a szerepben?
Igen, korábbi csapataimnál a szakmai igazgatói feladatok mellett különböző korosztályoknál edző is voltam, említhetném a Csepelt, a Diósgyőrt, a Bene Ferenc Labdarúgó Akadémiát vagy akár a Ferencvárost is. Mind a két feladatban van tapasztalatom, de valóban a Dorogi FC az első olyan klub, ahová kimondottan szakmai igazgatónak érkeztem és ez nagyon tetszik.
A klubnál az elmúlt két évben nem volt ilyen pozíció. Mi a feladatod pontosan?
Vannak a napi teendők, amiket ki kell emelni, ezeket Siroki Krisztián technikai vezetővel végzem közösen. Ez főleg az átigazolási időszakban jelent megnövekedett munkát, hiszen rengeteg a tárgyalás, a telefonhívás, a játékosokkal, tulajdonossal és a menedzserekkel való egyeztetés. Főként ezek kötötték le a napi teendőinket eddig a csapattal kapcsolatban. A Dorogi FC-nek van vezetőedzője, aki a szakmai munkáért felel, de globálisan én felügyelem az egész klubot.
Amikor te ide kerültél, akkor már nagyjából olyan 60-70 százalékban volt kész a csapat és a maradék 30-40 százalékot kellett neked összerakni.
Kicsit későn kerültem a rendszerbe, ha lehet így mondani. Akkor már 60 százaléka meg volt a csapatnak, de még akkor is voltak lehetőségek.
Próbáltunk olyan játékosokat idehívni, rengeteg tárgyalás útján, akik személyiségben, karakterben és játékos kvalitásban is beleillenek a csapatba. Természetesen voltak olyanok is, akikkel nem tudtunk megegyezni, mert olyan ajánlatot kaptak máshonnan, amiket mi nem tudtunk volna számukra biztosítani. Még jelenleg is tart az átigazolási időszak augusztus végéig, de a dorogi keret nagyjából már megvan.
Amikor idekerültem, akkor kötöttünk egy együttműködési szerződést a Budapest Honvéddal, ami remélem, hogy rövid- és hosszútávon is működőképes lesz és fiatal Honvéd játékosok tudnak bemutatkozni nálunk.
Azt tudom mondani, hogy a csapatnak a gerince jelen pillanatban megvan, ezzel a kerettel fogjuk elkezdeni a következő fél évet. Két átigazolási időszak van évente a labdarúgásban. Az egyik a nyári, amikor sokkal nagyobb a mozgás, a másik a téli, ott általában élő szerződések vannak, ott csak akkor tudunk igazolni, ha az átadó egyesület is hozzájárul a dologhoz.
Az előző csapatodnál, a Csepelnél te döntöttél úgy, hogy felállsz a kispadról. Ahogyan fogalmaztál egy nyilatkozatban, azért, mert a tervezett célokat nem sikerült megvalósítani. A Dorognál milyen célokat fogalmaztak meg, mikor felkértek a szakmai igazgatói posztra, amikre igent mondtál?
Igen, én álltam föl a Csepel kispadjáról. Még 11 mérkőzés volt hátra a bajnokságból és a 8. helyen álltunk, de két nem jól sikerült meccs volt a hátunk mögött. Úgy tartottam korrektnek, hogy az új kollégának még legyen elég ideje, hogy a maga képére formálja a csapatot, így nem vártam tovább.
Ezután volt pár hónap szünet, majd júliusban keresett meg Blázsik Ferenc úr és nagy örömmel csatlakoztam a Dorogi FC-hez. Már korábban is ismertem a csapatot, képben voltam az NBIII-as teljesítménnyel, a körülményekkel és nagyon szimpatikus volt az a jövőkép, amit felvázoltak, hogyan szeretnének lépésről-lépésre előre jutni.
A Dorog egy nagyon komoly hagyományokkal rendelkező klub és a beszélgetés során úgy éreztem, hogy teljesen tudok azonosulni a megfogalmazott célokkal. Amikor ide kerültem, azért sok mindennel kellett szembesülni.
Mire gondolsz pontosan?
Tudtam már korábban is, hogy mekkora ellentét van az utánpótlás és a felnőtt csapat között. Akkor még Bücs Zsolt volt az edző és próbáltunk valamilyen kompromisszumos megoldást keresni. Igazán jó klubmodellt egy jó utánpótlással és egy jó felnőtt csapattal tudok elképzelni, hogy legyen felfelé áramlási lehetősége a fiataloknak. Tárgyaltam sok helyi játékossal. Volt, hogy mi nem tartottunk rájuk igényt és voltak olyanok, akik az általunk kínáltakat nem fogadták el. Így alakult ki most az a helyzet, hogy jelen pillanatban dorogi kötődésű játékos, bármennyire is szerettem volna, nincs a csapatban. De ennek a megváltoztatására törekszünk Nikházi Márk vezetőedzővel együtt, aki számára szintén nagyon fontos az utánpótlás. Éppen ezért minden héten 3-4 játékos kap lehetőséget a felnőtt csapattal együtt edzeni az utánpótlás korosztályokból és ha látjuk bennük a lehetőséget és a potenciált, akkor szeretnénk őket beépíteni az első csapatba.
Volt kimondva-kimondatlanul konkrét cél megfogalmazva a csapat felé?
Azt gondolom, hogy az Északnyugati az NBIII-ban a legerősebb csoport. Itt van a Mosonmagyaróvár, Tatabánya, Gyirmót - akik NBII-ben is játszottak és komoly célokkal vágtak neki a mostani bajnokságnak. De persze ott van még a Puskás, a Komárom, a Budaörs vagy az Újpest II. csapata is, szóval tényleg erős bajnokságról beszélünk. A sorsolásunk kedvező volt, ezt az első öt mérkőzésen ki tudtuk használni és jól tudtunk elindulni.
Látjuk azonban a hibákat is a vezetőedzővel, hogy hol kell javítani. Sok játékos került ide a nyáron és kell egy bizonyos edzés- és mérkőzésszám ahhoz, hogy összeérjen a társaság és ezen dolgozunk nap, mint nap. Szeretnénk egy sokkal karakteresebb és eredményesebb csapatot kialakítani, mint ami a tavalyi volt. Ha pedig eredmény van, azt szeretni fogják a szurkolóink is. Az a célunk, hogy minél több drukkert vissza tudjunk csábítani a lelátókra, mert azért itt nagyon sokan szeretik a labdarúgást. Tehát ha eredményesek leszünk, akkor a szurkolók is mellettünk állnak majd, ha nem, akkor pedig ne várjuk azt, hogy az emberek szeressenek bennünket. Mi ezért küzdünk nap, mint nap, hogy ezt a célt sikerüljön elérni.
Kimondott helyezés egyébként nem fogalmazódott meg a tulajdonos irányából. Mindig a következő mérkőzésre fókuszálunk, legyen az akár egy bajnoki vagy egy kupameccs. De szeretnénk az év végén a mezőny első felében szerepelni. Ez egy építkezési folyamat, ez az első év és folyamatosan akarunk előre haladni.
Milyen az öltözőben a hangulat?
Én nem járok az öltözőbe mindennap, de néha bemegyek, hogy biztassam őket. Nekem inkább a hátteret kell biztosítani, meg azokat a feltételeket, Blázsik Ferenccel és Siroki Krisztiánnal, hogy gördülékenyen menjenek a dolgok.
Természetesen, mivel én is edző vagyok, sokat beszélgetünk Nikházi Márkkal. Ő egy borzasztó ambíciózus és tehetséges fiatal edző, aki már letette a névjegyét Siófokon, Budafokon és Zalaegerszegen is. Mindennap beszélünk, vagy telefonon vagy személyesen, kíváncsi az én javaslataimra, amik a koromból és a tapasztalatomból fakadnak. Átbeszéljük a dolgokat, meghozzuk a megfelelő döntést, amivel a csapat előre tud jutni.
Vannak a csapatban korábbi NBI-es játékosok is. Nekik mi a szerepük?
Igen, a Tischler Patrik, a Koman Vladimir és a Barczi Dávid is tapasztalt játékosok. Mindannyian nagyon pozitív személyiségek, akik sokat tudnak adni a fiataloknak, akár az edzéseken, akár a mérkőzéseken, de természetesen a pályán kívül is. Volinak kettős szerepe is van, hiszen ő nem csak játékos, hanem játékos-edző is, vagyis a meghosszabbított jobbkeze a vezetőedzőnek.
Jó az arány egyébként a csapatban, kb. 25 év az átlagéletkor. Tehát vannak fiatalok, középkorúak és rutinos játékosok is a keretben, akik még bizonyítani akarnak. Nagyon fontos volt a kiválasztásuknál az, hogy olyan karakterek legyenek, akik még igenis motiváltak és meg akarják mutatni a tudásukat, nem csak úgymond levezetni szeretnének. Nyilván más a szint, mint az NBI vagy NBII-ben, de a győzni akarás még maximálisan bennük van, akár az edzésen, akár a mérkőzéseken.
Tischler Patrik jelenleg a góllövő lista élén áll a 6 találatával, Fehér Barnabással együtt, aki a Bicske játékosa.
A vége még nagyon messze van, de igen, Tischler olyan típusú játékos, aki a csapat tetején helyezkedik el és berúgja a helyzeteket. De mondhatnám Gulát vagy Barczit is, akik szintén be fognak indulni és sok gólt fognak rúgni. Most Tisi kapta el a fonalat, ennek örülünk, de nem egyénekben, hanem csapatban gondolkodunk.
Most elkaptunk egy nyerő szériát és addig kell ütni a vasat, amíg forró, mert tudjuk, milyen a labdarúgás, bármikor jöhet egy negatív széria. Egyszer jön egy hullámvölgy, és az fogja megmutatni a csapat erejét, hogy milyen erősek vagyunk mentálisan és milyen gyorsan tudunk kijönni ebből a hullámvölgyből. Mi látjuk ezeket a sarokpontokat és azon dolgozunk, hogy ezt folyamatosan kijavítsuk, mert csak akkor tudunk odatartozni az élbolyba.
Nagyon köszönjük a válaszokat és további remek szereplést kívánunk a csapatnak mind a bajnokságban, mind a MOL Magyar Kupában!