Dr. Tittmann János: Történelmi sajtószemle - A XXXIV Eucharisztikus Világkongresszus
A polgármesteri kezdeményezésre indult „Eucharisztia 1938-2020” dorogi projekt újabb állomásához érkezett: megjelent dr. Tittmann János igényesen szerkesztett kötete az 1938-ban megrendezett XXXIV. Eucharisztikus Világkongresszus sajtótörténeti figyelőjeként az előkészületekről, magáról az eseményről, valamint annak dorogi összefüggéseiről.
Minden jó könyv egyben tankönyv is lehet, hiszen az adott témakör számunkra – különösen a dorogiak számára – nemcsak vallástörténeti, hanem helytörténeti szempontból is fontos lecke. De milyen is egy jó tankönyv? Szabolcs Ottó, a történelemtanítás módszertanának kiemelkedő alakja egy 1999-es dolgozatában a jó tankönyv legfőbb sajátosságaként a következő gondolatot fogalmazza meg: „…nagyon is nem mindegy, milyenek a tankönyvek, egy felfogást nyújtó monolitikusak, vagy több felfogást ismertető pluralisták. Olyanok, amelyek több perspektíva közötti választásra késztetnek: multiperspektívikusak.”
A sajtószemle egyik legjellemzőbb vonása, hogy minden oldalról igyekszik idézni a sokszor egymással is perlekedő véleményeket, elemzéseket, értékeléseket a világeseményről. Ez igaz a megszólaló személyiségek szintjén: megismerhetjük Bajcsy-Zsilinszky radikalizmusát még a Szent István-évet megelőlegző 1937-es cikkében. Más hangon szól már Eugenio Pacelli bíborost, a pápai követet köszöntő cikkében kiemelve a szentszékkel való kapcsolatok fontosságát. Egyébként érdemes megjegyezni, hogy bár maga XI. Pius pápa nem vesz részt a kongresszuson Pacelli majd XII. Pius néven (1939-1958), a Szentszék delegációjának másik tagja Giovanni Battista Montini pedig VI. Pál néven (1963-1958) ül Szent Péter trónján.Érdekes olvasni Pethő Sándornak a gondolatait, aki a magyar publicisztika számára máig példát jelentő kiegyensúlyozó képességét bizonyítja ez alkalomból is. Bizonyos párhuzamosságok is megfigyelhetők ugyanakkor. Megszólal Herczeg Ferenc is, akinek dorogi kötődései is ismertek: pártoló tagja volt a Önsegélyző és Önművelő Egyesületnek, ő avatta a Munkásotthont, 1922-ben a Bányatiszti Kaszinóban mutatták be „Két ember a bányában” című egyfelvonásosát. Herczeg a kongresszus zárónapján már a Szent István-i megemlékezés felé fordul, hangja kevésbé radikális ugyan, de gondolatmenete erősen emlékeztet Bajcsy-Zyilinszy említett cikkére. Mindezt erősíti, hogy mindketten szó szerint ugyanazt a címet adták írásuknak: „Hol vagy István király?” A megidézett lapok szintjén is a legszélesebb spektrummal találkozunk: a konzervatív, a liberális, a radikális, a szocialista megközelítéseket is megismerhetjük az egyes események kapcsán.
Még világpolitikai – ma már világtörténelmi – összefüggésekre is bukkanhat a figyelmes olvasó. Az egyik legizgalmasabb, a szélsőséges diktatúrákat leleplező fejlemény a német (az Anschluss miatt az osztrák is) katolikus egyház távolmaradása a katolikusok világeseményéről. Ez annál is furcsább, mivel még a bolsevik forradalom jelképes városának, Leningrádnak a segédpüspöke, Teofil Matulanis is részt vehetett a Kongresszuson az esemény hivatalos emlékkönyvének tanulsága szerint. A „Nemzeti Újság” 1937. január 5-i száma „A német katolicizmus súlyos helyzete” címmel meglehetősen kritikus hangon, megdöbbentő őszinteséggel elemzi a helyzetet, és már előrevetíti a német katolikusok budapesti hivatalos látogatásának esélytelenségét. Újabb fejleményt közöl az ügyben a Magyarország című lap 1938. február 2-i száma, amely már a belpolitikai viszonyainkba is betekintést enged: „Az Eucharisztikus Kongresszus betiltását követeli egy nyilas-pogány lap”. Ilyen és ehhez hasonló fejleményeket tucat számra idézhetnénk a kötetből a kor valódi arcát bemutatva, sokféle nézőpontból, izgalmasan feltárva.
Ez a differenciált megközelítés egyáltalán nem nehezíti az esemény megismerését, ellenkezőleg: szép lassan kibontakozik az eseménysor a maga összetettségében, a különböző nézőpontok reflektorfényeiben, napról napra, szándékainak őszinteségét is felmutatva: a béke megteremtésére tett szinte reménytelen kísérletet egy háborgó világban.
Szabolcs Ottó arra is kitér, miért is eredményesebb többféle nézőpontból a történelmi megismerés? Egyszerűen azért, mert a megismerés magasabb szintjére lép, a képességfejlesztés lehetőségeivel él: a készen átadott igazságok befogadása helyett arra ösztönöz, hogy legyen képes a befogadó elemezni a tényeket, legyen képes ítéletet alkotni, tudja a megismerendő tényekre is alkalmazni meglévő tudását. A „Történelmi sajtószemle” is pontosan ilyen könyv: magunk tájékozódhatunk, a magunk épülésére, a magunk szempontjai szerint. Ezúttal a cseppet is megtaláljuk a tengerben, hiszen folyamatosan előkerülnek a Kongresszus dorogi vonatkozásai. A „Magyarság” 1937. november 9-én tudósít az Eucharisztikus Kongresszus előkészítő nagybizottságának első üléséről. Ennek a mindössze nyolc főből álló testületnek volt tagja a dorogi születésű Drasche-Lázár Alfréd, a trianoni békeszerződés egyik aláírója, aki nagy ívű pályáján ekkor az IBUSZ elnökeként kerül a bizottságba. Ugyancsak Drasche szerepel - ezúttal írással - a „8 Órai Újság” január 19-i számában a rá jellemző szellemességgel és latinos műveltséggel védi meg a Szent István-bélyegsorozatot egy méltatlan támadástól. A közvetlen előkészületek jegyében a „Tolnai Világlapja” 1938. március 16-án megjelent száma „A budapesti eucharisztia” című riportjához már hozza az esti látványképet a dorogi Szénoltárról, Gáthy Zoltán, Haranghy Jenő és Mátrai Lajos közös alkotásáról, amelyet a nagyszabású ünnepségek „meglepő érdekességeként” konferál be. Mindössze két héttel a Dorogra tervezett esemény előtt a Friss Újság tragikus eseményről számol be: „Legázolt két bányászt az elszabadult csille”. Az egyik bányász a helyszínen életét vesztette. Magával a május 30-án lezajlott dorogi szentmisével beharangozó írásában foglalkozik a „8 Órai Újság május 29-én „Gigászi oltár – szénből” című írásában. Május 31-én a „Budapesti Hírlap” már terjedelmes tudósításban számol be a nagyszabású dorogi rendezvényről. Említi dr. Chorin Ferenc latin nyelvű üdvözlő beszédét, részletes hozza dr. Serédi Jusztinián hercegprímás és dr. Schmidt Sándor ünnepi beszédét. „Az Est” június 2-án közel féloldalas képet közöl: „Előkelőségek a dorogi bányászok eucharisztikus ünnepségén”. Ilyen gazdag országos sajtóvisszhangja volt az 1938-as dorogi rendezvénynek. Szeptemberben városunk újra bekapcsolódik az 52. Eucharisztikus Kongresszus programsorozatába Sáry László zeneszerző Cantata Dorogiensis de Eucharisztia című művének bemutatásával. Bízhatunk benne, hogy ennek a hagyományok folytatása jegyében szervezett programnak is hasonló visszhangja lesz, mint az 1938-ban.
Külön szólni kell az összeállítás esztétikumáról. Egy könyv akkor tudja igazán felkelteni választott témaköre iránt az érdeklődést, ha megjelenésében is igényes. Ez a kötet pedig informatív első és hátsó borítójával, egységes szerkezetű belső lapjaival, a kongresszus szép jelvényével a háttérben az idézett újságképekkel, a jól olvasható szövegekkel, a széljegyzetek pontos megfogalmazásaival igazán ösztönzik a „szeretet világgyűlése” 1938-as megismerését, és képes felkelteni az érdeklődést a 2021-es budapesti Kongresszus és dorogi rendezvényei iránt is.
Dankó József
