A DOKI Művészeti Munkaközössége már megalakulásakor célul tűzte ki közös kiállítás létrehozását. Az első olyan sikeres volt, hogy február 20-án a másodikra került sor a Dorogi Galériában, ahol az iskolai tanórai és szakköri keretekben folyó képzőművészeti tevékenység ismételt bemutatására vállalkoztak az ifjú alkotók és mestereik, az előző tanév legsikeresebb munkáin keresztül.
A Cantilen Kórus Kovácsné Fódi Krisztina vezetésével
A zsúfolásig telt galériában elsőként a Cantilena kórus repítette az érdeklődők lelkét a művek befogadásához szükséges magasabb „dimenziókba". Aztán Kovács Lajos nyugalmazott igazgató hívta fel figyelmünket a legfontosabb látnivalókra: „Ha balra nézek, az Eötvös iskolások arról győznek meg engem, hogy - életkoruk szerint - tudásuk van a pontról, a vonalról, a foltról; tudásuk van a pozitív és a negatív térről, a színtanról, az axonometriáról, a kollázsról, de a betűk esztétikájáról is. Amit megtanultak, tehát tudnak, azt egyéni módon, ihletetten új képi látomássá formálták. Alkottak.
És akkor most nézzünk körbe. Mert itt három szakkör közelít háromféle úton az alkotásra nevelési szándékhoz. Például azzal, hogy technikákat és anyagokat tanultak meg egymáshoz igazítani. Mondjuk a Petőfi-iskolások fekete grafitceruzával, majd színes technikával is mozgásba hozták a mértani formák op-art-os szövevényét. Anatómiai tudásuk és rajzkészségük mértéke szerint megmozgatták a lovakat: és lett belőlük játékos-, meg legelő-, meg sportos-, sőt harci mén, a homlokra csókot lehelő múzsák szándéka szerint.
A művészetek egymáshoz való viszonya mindig mértéke annak, amit kreativitásnak nevezünk. Arany János balladáinál nem is kereshetnénk mélyebb rejtelmeket kínáló témákat. Világi Nóra ismét életre kelti a verset író költőről ránk maradt mondai elemet, amikor az összegyűrt papírgalacsinra rejtvényként írja fel A walesi bárdok helyett 1848 hőseinek ellenségét, a király nevét: encz Jó...
A szakkör műhelymunkáinak harmadik útján a Zrínyi-iskolások járnak, amikor közismert remekművek hangulataiban, színtechnikai bravúrjaiban merülnek meg, és az arányok, a színárnyalatok, a folttá oldott tünékenység megragyogtatott természet- és városképeit alkotják újjá. Impresszióikat Csontváry Kosztka Tivadar, Van Gogh, Seurat, Manet ihlette. Tanulni csakis a legnagyobb mesterektől szabad."
Kovács Lajos, "mindneki tanár ura" számos érdekes gondolatot osztott meg a közönséggel
Aztán a gyerekekhez szólt, atyai jó tanáccsal látta el őket:
„A fenti úton haladnak közületek számosan, s ha nem mondtam neveket, teszem ezt azért, hogy százszor is megfontoljátok: nem a celebek és kéthetes csillagok születnek a halhatatlanságra. Ahhoz nagyobb Idő és mélyebb mérték, tehát érték szükségeltetik. Küszködés és hit önmagatokban. Az előttetek járó kortársaitok lehetnek a ti legvonzóbb példáitok. És a Mestereitek, akiket viszont meg kell neveznünk, akik önmagukkal is, de veletek is megküzdenek, hogy ilyen ígéretes éves bemutatón mutathassátok be a bizalom gyümölcseit: elismerés jár Kapa Melindának, Partosné Tóth Major Krisztinának, Kolonics Péternek.
A közönségnek nem kívánhatunk egyebet: találjanak élvezetet ebben a sokféleségben, amit elkoptatott szóval tehetséggondozásnak szokás nevezni. Becsüljük meg a műhelyek, az iskolák, a mesterek és tanítványok közös erőfeszítéseit.
Nyíljanak meg nekünk a tehetség kapui, és nyíljunk meg a munkák előtt mi is!"
