„Virágénekek" csendültek fel a Dorogi Galériában, amikor a kétszáz éve született botanikusra, a széptudományok egyik ágának első hazai művelőjére emlékeztünk április 22-én. Kovácsné Fódi Krisztina előadásában hallható népdalok kettős ünnepre hívták fel a figyelmünket: a Föld napjára és egy dorogi vonatkozású eseményre, méghozzá a Grundl Ignác tudós, botanikus, plébános emlékének szentelt év kezdetére. A Dorog Város Barátainak Egyesülete kezdeményezésére több esemény is foglalkozik idén a tudós személyével. Ennek nyitó eseménye az eredeti mappáiból és az iskolások rajzaiból rendezett kiállítás, ahol egy olyan szakavatott, követőjének is nevezhető utód beszélt Grundl Ignácról, aki ugyanazt a pályát választotta, ráadásul itt, Dorogon él. ŐBauer Norbert, a Természettudományi Múzeum munkatársa.
Bauer Norbert sok érdekességet osztott meg a közönséggel
Bauer Norbert megnyitójában kiemelte, hogy botanikai hagyatéka révén, kitűnő növényismerőként és gyűjtőként, a széptudomány művelőjeként ismerik ma is az 1800-as években tevékenykedő Grundl Ignác nevét. A XIX. század a tudomány felemelkedésének évszázada. Sok tudományos intézmény alakult, és igazi rangot is jelentett akkoriban valamely tudományban elmélyedni. Főként az orvosok, tanárok, papok magángyűjteményeket hoztak létre, tudományos munkájuk megalapozásaként. Grundl Ignác is akkor kezdte munkásságát, amikor a hazai tudományos élet szárba szökkent. A személyes gyűjtő körutaknak, a hazai és nemzetközi csere egyleteknek köszönhetően folyamatosan gazdagította saját, de mások kollekcióját is. Így jutottak el Grundl Ignác lapjai például Ausztráliába is.
Másfél évszázados távlatból látni, hogy tevékenységét nem a karriervágy, hanem a természet, a természetjárás szeretete mozgatta. Eredményeit nem nagyon közölte, ezek megmaradtak feljegyzéseiben. Dorog környékéről nem sokat publikált, - lehet, hogy ebben korai halála akadályozta meg - holott Dorog környékén kezdte a gyűjtést, botanikai tevékenységét. Több olyan növényfajt, főként gyomnövényeket talált, melyet ő gyűjtött elsőként. Ilyen például a kisvirágú csodatölcsér, mellyel ősz elején a Kálvária dombon, illetve a vasút állomás környékén találkozhatunk. Ez egy behurcolt növény, melyet ő fedezett fel itt.
Zárásként Bauer Norbert reményét fejeztek ki, hogy nemcsak a botanikus szakma, hanem a dorogiak is büszkén őrzik majd Grundl Ignác emlékét, és amikor a templomban elmennek a síremléke mellett, eszükbe jut ez a nagyon szerény tudós, akinek munkásságát a tudomány örökké dicsérni fogja.
Ezután Kovács Lajos beszélt még a jeles tudósról, kiemelve a most is kiállított, kézzel írt kétszáz oldalas könyvecskét, az eredeti táblákat, dokumentumokat, melyek latin és magyar nyelven születtek. A dokumentumokból kiderül, hogy sok minden mással is foglalkozott, míg eldöntötte, hogy mit választ. Munkáiban folklorisztikus elemek, címertan, családkutatási, földrajzi felfedezések is fellelhetők. Grundl Ignác nyitott ember volt, saját területe mellett a legújabb tudományok figyelője, de kritikusa is. Szakmai folyóiratot is járatott, és a napi történéseket is követte, egy időben az egyik esztergomi lap egyetlen dorogi előfizetője ő volt!
Kovács Lajos a tudós emberi vonásait is igyekezett a hallgatóság elé rajzolni. A tudós szerénységét ajánlotta az ifjú nemzedékek figyelmébe. A megcsodálható préselt virágokat művészi emlékjeleknek nevezte, melyek rendkívüli értéket képviselnek.
Kovács Lajos tanár úr az írásos hagyatékot méltatja
Mind Bauer Norbert, mind Kovács Lajos megemlékezett arról, hogy Grundl Ignác végrendeletében növénygyűjteményét gazdasszonyára hagyta, aki 35 éven át vezette háztartását, hogy azt értékesítve az öreg napjairól gondoskodhasson. Még bátyja anyagi biztonságát is megteremtette.
De jó barátja, tudós társa, dr. Feichtinger Sándor rá tudta beszélni Simor János bíborost, hogy megvásárolja az anyagot, melyek megosztva öt iskolába kerültek, így menekülve meg az elkallódástól. Feichtinger Sándor elhunyt barátját jeles hazafinak nevezte, akit tehetség, szerénység, igénytelenség jellemzett, és „aki hivatásában és a széptudomány szolgálatában évek hosszú során zajtalanul működött, kire figyelmünk méltán fordul. Emlékét és nevét az utókor számára megőrizzük."
A DVBE tagjai azt szeretnék, ha a dorogi tudósnak sok szép emlékjele születne még idén. Tervben van egy másfél (!) éves naptár kiadása, a gyerekek rajzaiból. Ez év második félévére és 2014-re szól majd.
Kovács Lajos végül Szép Ernő és Gazdag Erzsi virágos verseivel búcsúzott, melyekben Grundl Ignác alakja is kirajzolódik.
A kiállítás május 2-ig tekinthető meg.
Találkozzunk az emlékév többi eseményén is, július 28-án, amikor felavatják neves botanikusunk emléktábláját egykori szolgálati helye, a plébánia falán.
Kovácsné Fódi Krisztina énekel
Szép Ernő:
Nincs nekem kedvenc virágom,
melyik szebb, nem prédikálom,
Mind szeretem, mind csudálom,
tavasszal mind alig várom.
És szeretem én a fákat
amennyit csak szemem láthat.
Szeretem, ó, a fanépet,
a fák is olyan szépek, szépek.
Nem mások ők, nézz csak rájok:
égig érő zöld virágok.
