A fellelhető dokumentumok alapján Fakász Tibor írta meg 2000-ben a dorogi események történetét. A forradalom első hetében még sehol sem említi a kötet („A dorogi járás 1956-ban" - Dorogi Füzetek 23.) Hajdú Sándor vagy Nádai János nevét. A dorogi történésekkel elégedetlen nagyközségi forradalmi szervezetek (Dorogi Forradalmi Tanács, valamint a munkahelyek, a munkástanácsok küldöttei) október 29-én a Szénbányászati Tröszt nagytermében Ideiglenes Nemzeti Bizottságot hoztak létre Dorog életének további irányítására. A 23 fős testületben Hajdú Sándort költőként, Nádai Jánost pedagógusként mutatja be a Dorog dolgozóihoz intézett Kiáltvány. Beköltözve a tanácsházára azonnal megkezdték a munkát. A kutató értékelése szerint a „Nemzeti Bizottságot a lakosság egyöntetűen támogatta, s így képesnek bizonyultak a forradalmi napokban a község irányítására, a közrend és a közellátás biztosítására..." Irányításuk alatt nem történtek súlyos atrocitások, sem bűntények.
November 2-án „az előző napi nagygyűlés határozatainak értelmében a bányászrádió felhívására összegyűltek a dorogi munkástanácsok küldöttei a községházán, és a maguk köréből megválasztották a végleges Dorogi Nemzeti Bizottságot, amit másképpen Dorogi Nemzeti Tanácsnak is neveztek. Elnökének Hajdú Sándor költőt választották, titkár Nádai János iskolaigazgató" lett. A községházáról átköltöztek a volt járási-városi pártbizottság épületébe. Ekkoriban alakult meg a Dorogi Nemzetőrség is. A Dorogi Nemzeti Tanács a községi tanácsi apparátussal 1956 december elejéig vezette a községet.
Hajdú Sándor 1913. augusztus 1-jén született az erdélyi Lónyán. Bányászcsaládból származott, maga is bányászként kezdte pályafutását. Fiatalon súlyos balesetet szenvedett, mindkét lába megbénult, csak botra támaszkodva tudott járni. Rokkantként a tanulást választva nagy műveltségre tett szert. Nyelveket tanult, megtanulta a gép- és gyorsírást, tudását pedig továbbadta a bányászok gyermekeinek, de segítette a megbetegedett bányászokat is ügyintézéseikben, ezért nagy tisztelet övezte Dorogon. 1943-ban verseskötete jelent meg Bányász és költő címmel, a Rákosi-rendszerben azonban írásait nem publikálhatta. Higgadt politikai vezetőként elérte Dorogon a forradalmárok értelmetlen fegyveres ellenállásának leszerelését.
A forradalom után tevékenységéért és néhány nyugatra küldött verséért két év börtönbüntetésre ítélték. A börtönévek sem törték meg, hazatérve is segítette munkás társait ügyeik intézésében. Dorogon sokan ismerték Velorex típusú háromkerekű rokkantkocsiját. Esztergomban halt meg 1989. december 25-én, sírja az Esztergom-kertvárosi temetőben található.
Nádai János 1913. augusztus 19-én született Dorogon. Ifjú korában tehetséges sportolóként tűnt fel a DAC atlétika pályáján, szép sikereket aratott gerelyhajítóként. 1936-ban az a megtiszteltetés érte, hogy a Dorogon át Berlin felé tartó olimpiai láng stafétájának egyik tagja lehetett.
Pedagógus oklevelet szerzett, 1936-tól a bányaiskola, az államosítás után a Petőfi iskola pedagógusa lett, 1950-1956 között ugyanitt iskolaigazgató volt.
A forradalomban vállalt szerepe miatt 1956 decemberében letartóztatták, állását elveszítette, 11 hónapon át Kistarcsán és Tökölön internálótábori fogságban tartották. Végül szabadon bocsátották, de csak fizikai munkát vállalhatott.
1963-ban térhetett vissza a tanári pályára, ám vezetői feladatot már nem láthatott el. Tát község általános iskolában tanított nyugdíjazásáig. 1977. június 12-én hunyt el Dorogon.
Csaknem napra pontosan egyidősek voltak. Távolról sodorta őket egymás mellé a történelem vihara. Elnök és titkár - vészterhes időben - együtt szolgálta Dorog lakosságát. Tisztességüket nem morzsolta fel a kíméletlen és igazságtalan büntetés és a mellőzés sem.
Kovács Lajos
