Lehullott egy fényes csillag a Dorogi Bányász labdarúgásának égboltjáról. Nem várta meg a karácsonyi ünnepeket, hogy népes családja körében ünnepelhessen.
Tehetséges labdarúgó volt, már gyerekkorában csapatokban játszott. Töretlen volt a fejlődése és 19 éves korában bekerült az NB I-es játékos keretbe. 1953-ban kezdte el a legmagasabb osztályban a szereplését, Pálmai Sándor barátjával megalkották a nevezetes fedezetpárt. Volt országos ifjúsági utánpótlás válogatott, majd Bányász Szakszervezeti válogatott és vidék legjobb csapatának a játékosa. 1953-tól 1964-ig játszott az NB I-ben. Pályafutása folyamán különböző válogatott csapatokban játszott, egy sereg európai országban, még Kínában is járt. Egy ideig edzősködött, majd abba hagyta a labdarúgással való foglalkozást.
A Dorogi Szénbányánál dolgozott, tanult, megbecsült embere lett a társadalomnak. A családjának élt, unokákat nevelt. Szerette a zenét, ezt Édesapjától örökölte.
Egy talált árva kiskutyát fogadott be és azzal sétálgatott naponta kétszer is. Útközben közvetlen modorával sok ismerőst, barátot szerzett, nosztalgiázott. Váratlanul érte a halál.
Prohászka Jancsi, nagyon fogsz hiányozni, nyugodj békében!
Prohászka János (1934-2012)
