A dorogi vegyipar hozta őt Dorogra. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen szerzett diplomájával helyezkedett el a Szerves Vegyipari Kutató Intézetnél, majd a Kőbányai Gyógyszerárugyár Dorogi Gyáregységénél talált otthonra. Később - nyugdíjazásáig - igazgatója is volt a dorogi vegyi üzemnek.
Munkájára, tudására mindig számított a szakma. Ővolt az elnöke a Magyar Kémikusok Egyesülete dorogi csoportjának. Tekintélyét igazolta, hogy alapítványok és egyesületek munkájában is kikérték véleményét, tanácsait. Kuratóriumi tagja volt a Dorogiak Dorogért és a Vaszary Kolos bíboros emlékére létrehozott alapítványoknak, alapító tagja a dorogi gimnázium Pro Scola Nostra és a város Összefogás a gyermekekért, továbbá az Esztergom és környéke tűzvédelméért alapítványoknak. Sokfelé meg tudta osztani a figyelmét, segítő szándékát. 1994-96 között a dorogi képviselő-testületben közéleti munkát is végzett.
Szívesen látogatta Dorog Város Barátai Egyesületének rendezvényeit, örömmel fedezett fel a könyvtári esteken Dorogról elszármazott fiatal tehetségeket, nem egyszer kezdeményezte elismerésüket a Dorogiak Dorogért Alapítvány kuratóriumában. Maga is vállalt a vegyészet szakterületén előadást egyesületünkben, figyelemmel kísérte Dorogi Füzetek címmel megjelenő könyvsorozatunkat, szurkolt azért, hogy Till József doktor Halatlasza végre eljusson az olvasókhoz.
Az utóbbi években a betegség már megakadályozta abban, ahogyan ő mindent tudni és segíteni szeretett. De utolsó találkozásunkig mindig az maradt, akinek megismertük: kérdező, lelkiismeretes, türelmesen bizakodó ember.
„Küldjük az energiáinkat" - üzentük neki, amikor kórházba kerülésének hírét vettük.
Különös talán, de így gondoljuk: halálhírét hozó particéduláján visszaüzent nekünk - a Jeszenyin-vers bizonyosan tudatos választása lehetett.
Ég veled, barátom, Isten áldjon, Isten áldjon, engedj némán elköszönnöm.
elviszem szívemben képedet. Ne horgaszd a fejedet, hiszen
Kiszabatott: el kell tőled válnom, nem új dolog meghalni a földön,
egyszer még találkozom veled. és nem újabb, persze élni sem.
Az elköszönést nehezen tanuljuk, de azt bizonyosan tudjuk, hogy az emlékezetünkben tovább él Benczik Tamás barátunk, Dorog barátja, történelmének egyik fontos alakítója és tanúja.
K. L.
Benczik Tamás
