100 éve, 1913. július 19-én halt meg Benedek József
A temető sírjai közül kimagaslik fekete gránit sírkeresztje. Családi sírhelyen nyugszik, azonos nevű fiát is mellette temették el 30 évvel később. Körülötte számos kortársa, barátja, rokona alussza vele együtt örök álmát.
A Felvidékről érkezett, amikor tanulmányait 1865-ben befejezte, és megpályázta a kis fa-lucska, Dorog tanítói állását. Még nyugalmas hely volt, s olyan kevesen lakták, hogy a tanító úrnak a jegyzői feladatokat is el kellett látnia. Sőt! Kinevezték Dorog és Leányvár (a környék két legkisebb községe) közös körjegyzőjévé. Érsekújvárból hozta a feleségét, Viszolajszky Annát, hamarosan csatlakozott hozzájuk segédtanítóként a feleség testvére, hogy a jegyzői munkára több ideje jusson Benedek Józsefnek. Mert addigra megmozdult a Föld Dorog kör-nyékén is. A szén, a bányászkodás megváltoztatta a sváb „őslakosság" addigi lassú folyású életét.
Benedek körjegyző úr felvilágosult ember volt, aki a paraszti életformát védő lakossággal el tudta fogadtatni a bányák terjeszkedésének hasznosságát. A község és a bányatársaságok között ugyanis szerződésekben biztosították a kártalanításokat, az alábányászott földek gazdái komoly összegeket kaptak, a szerződések évtizedekre előre biztosították ezeket az előnyöket. De a jegyző sokat tett a községi iskola megerősítéséért, sokat hadakozott azért is, hogy meg-szülessen a dorogi óvoda, segítve a magyar nyelv megtanulását a soknemzetiségű bányászko-lónián ugyanúgy, mint a németajkú falusi környezetben.
A vármegye is felfigyelt Benedek József erőfeszítéseire, s javaslatukra a király, Ferenc József „ő felsége az arany érdemkereszttel tüntette ki" 1894-ben - írta meg a nagy hírt az Esztergom és Vidéke című újság.
Neve, aláírása négy évtizeden át gyakran szerepelt az ügyiratok, dokumentumok lapjain. 1909-ben jegyzője lett a Bányatiszti Kaszinó társaságnak, de kézjegyével látta el Grundl Ignác botanikus-plébános végrendeletét is, felelősséget vállalva a dorogi tudós végakaratának teljesítésében.
Tisztelet övezte, ugyanakkor ellenségei is támadtak ebben az átalakuló világban. Ki gondolná, hogy háromszor kíséreltek meg ellene robbantásos merényletet 1903-ban és 1904-ben, mindhárom sikertelenül végződött. A tettesek viszont sosem kerültek rendőrkézre.
1905-ben Dorogon fényes ünnepség keretében köszöntötték őt négy évtizedes kitartó munkájáért, ahol ugyanúgy jelen voltak a német földművesek, mint a bányatársaságok vezetői. S bár ekkor még nem kezdte ki a betegség a munkakedvét, kérte a nyugdíjaztatását. Utódja nem más, mint hasonló nevű fia, ifjú Benedek József lett, aki tanult jogászként foglalta el édesapja helyét.
Családjuk két idős rokonát, Viszolajszky Alajos áldozópapot és Gyürky Antalt, a nagyhírű borászt utolsó éveikben dorogi otthonukba fogadták, halálukig gondoskodtak ellátásukról.
Nem érte meg a világháború kitörését, 68 évesen halt meg, nem kellett a háborús emlékművön naponta olvasnia a hősi halottak dorogi névsorát, első helyen másodszülött fiának, Dénesnek a nevével.
Utódai ma is ápolják a család sírját.
Egy új korszak, a fejlődés elkötelezett dorogi vezető egyéniségét kell tisztelnünk benne. Tisztán látta a városiasodás útját, s ennek szellemében élt haláláig az otthonává vált Dorogon - Dorogért.
Kovács Lajos
Benedek József
