Mese a könyvtárban: mindenki útra kel az élet nagy rengetegében
Mar 16, 2016
A sodró lendületű meserengetegben jegyzetelni is elfelejtettem. Helyette hamuban sült pogácsáimat keresgéltem régmúltamban. Miközben árvaságom megkövesült könnyeit nyeldestem pogácsáim után tapogatva, rájöttem, hogy számomra maga a mese volt az útindító pogácsás tarisznya! - fogalmazta meg egy kedves olvasónk Kádár Annamária előadása közbeni és utáni érzéseit. Sőt, levelében egész életét, múltját fűzve fel erre az alapgondolatra: mindenki útra kel az élet nagy rengetegében, mindenkit elbocsátanak, és mindenkinek adnak valami útravalót; aztán jönnek a (mindennapi) próbák, a problémák, küzdelmek és harcok nagy sárkányokkal és boszorkányokkal (veszteségeinkkel vagy félelmeinkkel). Sokszor az élet, a hétköznapok monotonná, szürkévé és kiüresedetté válnak. De ha röviden szeretnénk mégis valami biztatót írni, Kádár Annamária életszerű, hömpölygő előadásából idéznénk: egy kislánynak az édesanyja már milliószor felolvasta ugyanazt a mesét, estéről-estére, már-már fejből mondva, az élvezet legkisebb jele nélkül - mire a 4 és fél éves hercegnő finoman megdorgálta: Anya, kicsit több beleéléssel!
