Dorogi képzőművészek

Árvai Ferenc (1935-2004)

1935-ben született Kalocsán. 1956-ban felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1962-ben szobrász szakon végzett. Önálló és csoportos kiállításokon többször szerepelt, gyakori témája a bányászat. Munkái külföldön: Kuba, USA, Anglia, Románia, Lengyelország, Bulgária stb.; itthon Székesfehérváron, Kecskeméten, a Magyar Nemzeti Galériában, a Pest megyei Ferenczy Múzeumban, Várpalotán, Keszthelyen, Hévízen stb. láthatók alkotásai. Köztéri munkái Dorogon: Római katona (Műv. Ház. - elveszett), Bányász emlékmű (Jubileumi tér 1981.), Emléktábla a település 800. és a szénbányászat 200. évfordulója tiszteletére (Hősök tere 1981.), 14 kálvária-stáció (Kálvária-hegy 1996 - a művész ajándéka), Kitelepítési emlékmű (Templom tér 1997 - a művész felajánlása), Schmidt Sándor-emléktábla (1997). Az Art Philadelphia Művészeti Díj tulajdonosa. 1996-ban Pro Urbe díjjal tüntették ki.

Bencze László (1949-2014)

Fotóművész

1949-ben született Dorogon. 1982-ben az Országos fotóművészeti kiállításra beküldött "Variációk egy mozdulatra" című sorozatát a zsűri elfogadta. Még ugyanebben az évben a Magyar Fotóművészek Szövetsége IV. évi pályázatán nívódíjat nyert. Tagja az esztergomi ART Fotóstúdiónak, Dorogon fiatalok számára vezet szakkört. Néhány képét megvásárolta Dorog Város Kulturális Közalapítványa (megtekinthető az Arany János Városi Könyvtárban). 2009-ben rendeztek műveiből kiállítást a Dorogi Galériában, a művész 60. születésnapja alkalmából.

Bárdos Annamária
Keramikus, tanár. 1945-ben született Dorogon. Iparművészeti Főiskolát végzett a Szilikátipari Tervező Tanszéken, kerámia szakon. Két évig Esztergomban a Kályhacsempegyártó és Építő Vállalat tervezője volt, majd a Képzőművészeti Alap tagjaként önállóan dolgozott, mint keramikus művész. Néhány évig tanított az Eötvös József Általános Iskolában, azóta adjunktus az esztergomi PPKE Vitéz János Karán. 1968-tól csoportos és egyéni kiállításokon mutatkozott be, Dorogon 1983-ban. Munkáiról szakmai lapokban jelentek meg értékelő írások.

Farkas Éva

Iparművész, üvegtervező. 1948-ban született Bajánsenyén. 1952-től 2000-ig élt Dorogon. 1972-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola üveg szakán. Mestere Z. Gács György volt. Szakmai kiállítások folyamatos résztvevője. végzett. A tervezés mellett önálló kivitelezési munkákat is vállal, 1982-től szabadfoglalkozású tervezőművész. Jelentősebb munkái: Hilton Szálló üvegfala, a Parlament műemléki lámpái, az Operaház üvegbúrái, Árutőzsde üvegablakai, az Artium Hyatt Szálló báltermének üveg világítótestei, Keszthelyi Festetics Kastély tükörterme (dísztükör), Budapest és vidéki városok középületei.

Furlán Ferenc (1935-1998)

Festőművész. Főiskolai tanulmányait 1963-ban végezte. Sokoldalú művész, foglalkozott a grafika különböző válfajaival, táblakép festészettel, készített pannót, üvegablakokat. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt. Grafikáit rangos folyóiratokban publikálta. Művészi munkássága mellett vizuális nevelőtevékenységet is folytatott. Dorogon rendszeresen kiállította munkáit. Grafikáit rangos folyóiratokban publikálta. Művészi munkássága mellett vizuális nevelőtevékenységet is folytatott, vezette a dorogi képzőművész kört, alapítója volt Dorog Város Barátai Egyesületének. Hagyatékát családja - kívánságának megfelelően - a városnak adta, gondozója a Furlán Ferenc Képzőművészeti Közalapítvány. Dorogon látható egyéb alkotásai: Üvegablak (művelődési ház színháztermének lépcsőháza), Bányászélet (színházi előcsarnok), két munkáját Dorog Város Kulturális Közalapítványa vásárolta meg (megtekinthető az Arany János Városi Könyvtárban). Szobrot állított Kucs Béla emlékének (Zrínyi iskola emlékkertje). Részese volt több dorogi emlékmű elkészítésének (56-os emlékkő, Hűségnyilatkozat emlékműve a Hősök terén, Rockefeller-emlékkő a Jubileumi téren stb.). Kitüntetései: Stúdiódíj (1964), Komárom megyei Ösztöndíj (1974), Szoc. Kultúráért (1976),Pro Urbe Díj (1995), Dorogiak Dorogért Alapítvány elism. okl. (1994), a Magyar Szakszervezet Nívódíja (1992).

Gerencsér Ferenc (1954-2015)

Festőművész. 1954-ben született Kiscséven. Az 1970-es években a dorogi Képzőművész Szakkör tagja volt, Furlán Ferencnél tanult rajzolni. Autodidaktaként fejleszti tehetségét. 1970 óta több csoportos és egyéni kiállításon vesz részt. Néhány képét megvásárolta Dorog Város Kulturális Közalapítványa (megtekinthető az Arany János Városi Könyvtárban). Alkotásait expresszivitás, felfokozott színvilág jellemzi.

Gonda György (1941-

Kőfaragó mester. 1941-ben született. 14 évesen került Süttőre, a Kőfaragó és Épületszobrász Vállalathoz, 1959-ben tett kőfaragóvizsgát, 1978-ban mestervizsgát. 1964-71 között a Budai Vár, a Mátyás templom és az Országház helyreállításán dolgozott. Középületek szobrászati munkáit végezte Süttőn 1971-1986 között. Szobrászok alkotásainak segítő megvalósítója. Nyugdíjazásakor (1986) költözött Dorogra. Nagy szerepet vállalt a régi emlékművek helyreállításában (I. világháborús, Petőfi téri, Otthon téri díszkút, kálvária szobrai, stációi, keresztje, bányászati bicentenáriumi emlékmű, háborús sírkövek), és új alkotások létrehozásában (56-os emlékkő, a Hűségnyilatkozat, a II. világháborús emlékmű, Kucs Béla emlékköve, Rockefeller-emlékkő, Kitelepítési emlékmű, városcímer a városháza homlokzatán, aradi vértanuk emléktáblája az Eötvös iskola előtt, a Sportmúzeum emléktáblája, Schmidt Sándor emléktábla, elhurcolt bányászok emlékműve, Zrínyi iskola címere). A testvértelepülés, a szlovákiai Zsére megbékélési emlékművét is ő készítette. Munkái láthatók még Jegenyén (Románia), Bükkzsérén, Sárisápon, Miskén. 2008-ban elkészítette a ma már nem látható emlékmű, a Szénoltár kicsinyített mását, mely a József Attila Művelődési Ház előcsarnokában látható. Kitüntetés: Dorogiak Dorogért Alapítvány elism. okl. (1996); Pro Urbe Díj (2000).

Dr. Gordos Géza


Fafaragó, jogászdoktor. Budapesten szerzett jogi diplomát. Dorog nagyközség majd város tanácstitkára, jegyzője volt 1991-ig. Azóta ügyészségi illetve ügyvédi gyakorlatot folytat. Kedvtelése a fafaragás. Csoportos kiállításokon mutatkozott be.

Haranghy Jenő (1894-1951)

Festőművész, az Iparművészeti Főiskola tanára. Dorogra Gáthy Zoltán közreműködésével Schmidt Sándor hívta meg. 1935-ben megfestette a Munkásotthon 14 freskóját a színházteremben (ebből a Szén apoteózisa címűt a hátsó főfalon elpusztították), ugyanebben az évben megtervezte a plébániatemplom üvegablakait, melyek a következő évben készültek el. A műcsarnok Téli Kiállításán a dorogi kartonterveket bronzéremmel tüntették ki. A színházterem lépcsőházának üvegablakát is ő tervezte, később ez is elpusztult. Számos kitüntetés és díj tulajdonosa volt. Munkáinak jelentős részét 1993-ban a Megmentett pillnatok című kiállításon láthatta a dorogi közönség.

Kolonics Péter

1964-ben született. Tanár, festőművész. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző karán szerzett földrajz-rajz szakos diplomát. Az Eötvös József Általános Iskolában rajztanár. Vezeti a Városi Diák Képzőművész Kört, tagja a Dorogi Képzőművész Körnek. Festőművészként is tevékenykedik, kiállítása volt Dorogon (1990, 1997), Táton (1997), Sárváron (1998), Csolnokon (csoportos). Polgármesteri felkérésre 2001-ben elkészítette Dorog város nagyméretű panoráma képét a Pilis-hegység irányából (a polgármesteri hivatalban található).

Koszkol Jenő (1868-1935)

Festőművész. A Műcsarnok kiállításain 1888-tól rendszeresen megjelent műveivel. Akvarell és pasztell technikával alkotta táj- és városképeit, csendéleteit. Megkapó enteriőrjei ma is keresett darabjai az aukcióknak, féltett kincsei a magángyűjteményeknek. Műveiből Aradon rendeztek gyűjteményes kiállítást. Sikeres művészpályáját sok kitüntetés kísérte. 1928-tól szívesen töltötte a nyarakat Dorog közelében. Kétszer is megfestette - nagyméretű képeken - Dorog változó panorámáját (1905, 1928). E munkái ma is a városban láthatók. Dorog Város Kulturális Közalapítványa tulajdonában van (az Arany János Városi Könyvtárban) egy nagyméretű csendélete.

Dr. Kovács József

Fafaragó, népi iparművész, nyugalmazott jogtanácsos. 1931-ben született a Kútfej nevű kis zalai faluban. A faragással viszonylag későn került kapcsolatba, előbb ösztönösen, majd tudatosan készült a népi tárgyalkotásra. Nyugdíjba vonulása óta csak faragással foglalkozik. Készít népi bútorokat, használati tárgyakat, domborműveket, körplasztikát. Anyaga a fa, szaru, csont, fém, bőr, technikái a faragás, karcolozás, ónöntés, fém-csont berakás. 1987-től tagja a Komárom-Esztergom Megyei Népművészek Egyesületének, abban 1989-96 között elnök. Harmadik ciklusban a Népművészeti Egyesületek Szövetségének alelnöke. 1993-ban megkapta a Népi Iparművész címet. 1995-ben az országos pályázaton II. díjas. Rendszeres résztvevője az országos és megyei kiállításoknak. Számos köztéri alkotása található itthon és külföldön. Dorogon fafaragó szakkört vezetett 1991-től 1995-ig a Zrínyi iskolában. Dorogon található munkái: Holdampf Albertné emlékfája (Zrínyi isk. 1990), Eötvös József domborműve (Eötvös isk. 1991), Grundl-emlékpad (Zrínyi isk. 1991), Zrínyi iskola emlékkertjének díszkapuja (1992), Hopp Ferenc emléktábla (Zrínyi isk. 1993), Egyháztörténeti tábor emléktáblája (Zrínyi isk. 1994), In memoriam Máté János (Zrínyi isk. 1995), emlékfák a Zrínyi iskola udvarán (1991, l992.), temetői kopjafák. 1995-ben Wendlingen am Neckarban állították fel a Dorogról elszármazott németek temetői emlékoszlopát. Állandó résztvevője a budai várban évente ismétlődő Mesterségek Ünnepe kiállításnak, ahol eddigi legnagyobb szakmai elismerését 2007-ben kapta meg. Díjak: Vásárdíj (1993), nívódíjak, megosztott Pro Urbe Díj a Kincskereső hagyományőrző munkacsoportban (1998), kézműveskiállítás "mesterremek díj (1997); Kézműves IPOSZ kiállítás különdíja (1998); Dorogiak Dorogért elism. okl. (2000), Király Zsiga-díj (2007), Rauscher György Művészeti Díj (2013).

Kucs Béla (1925-1984)

Szobrászművész. Apja Dorogon kapott munkát, a fiatalember is a bányában dolgozott. 1945-ben a Petőfi, 1946-ban a Derkovits Kollégium alapító tagja. A Képzőművészeti Főiskolán 1953-ban végzett szobrászként. 1949-től vett részt hazai és külföldi kiállításokon, Dorogon 1950-ben, majd 1981-ben mutatkozott be. Számos köztéri szobrát állították fel. Realista szemléletű kisplasztikákat és monumentális figurális kompozíciókat készített. A bányászélet témája több alkotásában is megjelenik, így Dorogon a Rákóczi úton felállított Álló bányász című munkájában 1948-ban főiskolásként készítette a dorogi Petőfi-szobrot a volt Országzászló helyére (ma a Petőfi téren látható). Ifjúkori képmása alapján Furlán Ferenc készítette el emlékplasztikáját a Zrínyi iskola emlékkertjében. Tragikus körülmények között hunyt el Szentendrén. Díjak: Munkácsy-díj (1957), Szocialista Kultúráért kitüntetés (1968)

Novákné Dorogi Márta

Keramikus. 1950-ben született Dorogon. Műszaki pályáját 1993-ban cserélte az esztergomi Kályhacsempegyárban kézműves szakmára. Gipszmintakészítő, majd autodidakta módon keramikus végzettséget szerzett a Magyar Művelődési Intézet szervezésében. Csoportos kiállításokon mutatkozott be, szerepelt a dorogi művészek naptárán. Tagja az esztergomi Bajor Ágost Képzőművészeti Körnek, a Magyar Népművészeti Egyesületnek, Dorog Város Barátai Egyesületének.


P. Tóth Major Krisztina
(Levelek - vegyes technika)

Festőművész, tanár. 1972-ben született Esztergomban. Dorogi iskolaévei alatt Furlán Ferenc és Végh Éva irányításával dolgozott, majd az egri Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán végezte tanulmányait. Dorogon él. Önálló és csoportos kiállításait a kilencvenes években Egerben, Esztergomban, Székesfehérváron és Budapesten rendezte meg. Tradicionális szellemiségű tájképek, illusztrációk, újabban tűzzománcok készülnek műhelyében. A Dorog Város Barátainak Egyesülete Dorogi füzetek újabb emblémájának tervét is ő készítette.

Puxbaum Jenő (1909-1990)

A képzőművészeti főiskolát 1942-ben fejezte be, 1944-ig Esztergom sikeres festője (elkészítette a szentgyörgymezői templom mennyezetfreskóját - később ismeretlen okból lefestették). A hadifogsága idején családjával együtt mindenét elveszítette. 1946-tól Dorogon dolgozott a Szénbányák Vállalatnál, 1949-től itt is élt. 1973-ban betegsége miatt nyugdíjazták. Művészetpolitikai okokból nem érvényesülhetett tehetsége, de a Képzőművész szakkörnek állandó tagja volt. Haláláig vezetett hasonló szakköröket. Festett tájképeket, portrékat, aktokat, hagyományosan impresszionisztikus képeket alkotott. 1988-ban, halála előtt érezhette meg ismét a siker ízét. Dorogon gyűjteményes önálló kiállításon mutatkozott be, a televízió révén az országos érdeklődés középpontjába került.

Rauscher György (1902– 1930)
(Akttanulmány)

A dorogi születésű festőművész két háború közötti magyar művészet legnagyobb ígérete volt. Bécsben és a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1927-től Berlinben, Nizzában, Párizsban élt Súlyos tüdőbaj végzett vele komáromi hazatérése után. A kor legaktuálisabb művészeti irányzatait művelte magas fokon, rangos portréfestőnk. Európai sikereinek korai halála vetett véget. Dorogon művészeti díjat neveztek el róla.

Sasvári Anna
(Textilterv)

1966. május 26. Dorog Textiltervező iparművész. 1966-ban született Dorogon. A dorogi Képzőművész szakkörben vált ismertté tehetsége. Az Iparművészeti Szakközépiskolában végzett. A selyemiparban dolgozott, de festészettel és grafikával is foglalkozik. Üvegfestőként részt vett a budapesti Rózsák tere templomának ablakfestésében. Tervezett gobelineket, festészettel és grafikával is foglalkozik. Dorogon a képzőművész szakkör közös kiállításán mutatkozott be.

Szigeti Erzsébet

Ikonfestő, villamosmérnök. 1938-ban született Dorogon. Puxbaum Jenő dorogi képzőművész szakkörében képezte magát, majd Zolnay Géza festő, restaurátor tanítványaként dolgozott. Megtanulta az ikonkészítés technikáját, behatóan foglalkozik az ikonográfiákkal. Számos hazai és külföldi kiállításon hódította meg művészetével közönségét. (Graz 1989, Szolnok 1993, Majs 1998, Bp. 1992 és 1999). Dorogon 1998-ban mutatkozott be önállóan.

Tettamanti Béla (1946-2020)

Grafikusművész. 1946-ban született. Dorogon nőtt fel, Esztergomban végezte középiskolai tanulmányait, majd Budapesten telepedett le. 1971 óta jelennek meg újságrajzai, illusztrációi, kezdetben az Élet és Irodalom és az Új Tükör című hetilapokban. Első önálló tárlatát 1976-ban rendezte meg, majd számos külföldi és hazai bemutatkozás után 1986-ban az Ernst Múzeumban mutatta be összegyűjtött alkotásait. Ironikus hangvételű, groteszk szemléletű, autonóm és alkalmazott grafikái a századvég emberének abszurditásokkal szembesülni kényszerülő világáról tudósítanak, kevés eszközzel, leleményes képi ötletekkel. Számos hazai és nemzetközi díj nyertese. Néhány alkotását Dorog Város Közalapítványa megvásárolta, az Arany János Városi Könyvtárban megtekinthető. 2006-ban ő érdemelte ki a Rauscher György-díjat, melyet Dorog Város képviselő-testülete alapított.

Dr. Till Attila

1957-ben született Dorogon. Jelenleg Budapesten él és dolgozik mint orvos. A dorogi Képzőművészeti Szakkör tagja volt, mestere Furlán Ferenc. 1982-1992 között az FMK keretében működő science fiction csoport tagja volt. Több egyéni és csoportos kiállításon vett részt Budapesten, Tatán, Tatabányán. Dorogon 1998-ban mutatkozott be önálló kiállításon. Néhány képét Dorog Város Kulturális közalapítványa megvásárolta (megtekinthető az Arany János Városi Könyvtárban). Intellektuális beállítottságából következik az a látásmód, amely a sci-fi témáktól a groteszk látásmódig vezette. Expresszionisztikus, szürrealisztikus vonzalom színesíti gazdag eszköztárát.


Végh Éva

1955. Tanár, festőművész. Általános és középiskolai tanulmányait Dorogon végezte. Tagja volt a Heil Ferenc, később Furlán Ferenc vezette dorogi képzőművész körnek. 1977-ben végzett Egerben rajz-biológia szakos tanárként, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Bráda Tibor, Patay László volt a mestere. A dorogi Zrínyi Ilona Ált. Isk. tanára, rövidebb ideig közben az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskolán tanársegédként dolgozott. Kiállításai voltak Egerben, Gyöngyösön, Gödöllőn, Miskolcon, Esztergomban, Tatán, Győrben, Tatabányán, Dömösön, Budapesten és a franciaországi Combrai-ben, a belgiumi Gent városában. Dorogon egyénileg 1989-ben és 1990-ben mutatkozott be először. Részese volt - Árvai Ferenc társaként - a dorogi kálváriastáció felújításának a tűzzománctáblák megalkotásával 1996-ban. Dorogon látható munkái: Triptichon (Közösségi Ház 1994), több képét megvásárolta Dorog Város Kulturális Közalapítványa (megtekinthető az Arany János Városi Könyvtárban). Kerámiára készült tűzzománc Triptichonja a Városi uszodát díszíti, ugyancsak ott található nyolc részes, fém lapra készült tűzzománc sorozata (felajánlás, 2007). Állandó résztvevője a pilismaróti Kincskereső alkotó- és hagyományőrző táboroknak. A munkacsoport tagjaként elnyerte a közös Pro Urbe Díjat 1998-ban. 2002-ben pedagógiai és művészeti elismerésként „Dorogiak Dorogért” emlékplakettet kapott. 2007-ben neki ítélték a Rauscher György-díjat. Az alkotó honlapja: www.evedesign.hu

Wieszt József (1951-2007)

Dorogon született. 1982-ig tanított, ekkor Derkovits-ösztöndíjat kapott, 1985-89 között Szentendrén a Honvédelmi Minisztérium ösztöndíjasa volt. 1989-ben költözött haza, Dorogra, műtermet épített, azóta szabadfoglalkozású képzőművész volt. Számos hazai és külföldi egyéni és csoportos kiállításon vett részt, 1994-ben mutatkozott be a német testvérvárosban, Wendlingen am Neckar-ban. Dorogon 1996-ban és 2007-ben volt önálló kiállítása. Néhány képét megvásárolta Dorog Város Kulturális Közalapítványa (megtekinthető az Arany János Városi Könyvtárban)


Forrás: Dorogi lexikon